A Magyar Szent Korona

A magyar királyok koronázási jelvényeit a XI. századi európai szokásoknak megfelelő tárgyak alkotják. Az Árpád-kor folyamán a koronázásnál, amelynek során egyházi szertartás keretében a jelöltet királlyá avatták, a korona, a jogar, az országalma és a kard használata állandósult. Az utóbbi kettő az elveszettek pótlására később került az együttesbe. A koronázási viseletben a palást - magyar jellegzetességként - a koronázási ornátus állandó részévé vált. A jelvények kiválasztását a XII. század folyamán az határozta meg, hogy az első magyar uralkodó, Szent István személyéhez kapcsolódtak-e. A relikviák, viszontagságos sorsuk ellenére, Európa legrégebbi koronázási együttesét képezik. A jelvények harminchárom év után, 1978-ban kerültek vissza Magyarországra. 1999-ig a Magyar Nemzeti Múzeumban voltak láthatók, ahol a magyar történelem, egyúttal a magyar királyok számos kiemelkedő emlékét is őrzik. 2000-től a Szent Koronát, a jogart, az országalmát és a kardot az Országház kupolatermében állították ki. A koronázási palást a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg. A kötet ismerteti a magyar királykoronázások szertarását, a jelvények kialakulását, leírását és történetét. Első ízben jelennek meg együtt, egy kötetben a koronázási jelvények és a koronázásokon használt egyházi liturgikus tárgyak, valamint kétszáz év után a koronázási jelvényekről 1792-ben készített színes metszetek. Tóth Endre több évtizedes kutatását foglalja össze, megelőlegezve egy készülő monográfia eredményeit. Szelényi Károly színes felvételei pedig jól érzékeltetik a középkori ötvösség és textilművészet egyedülálló értékeinek szépségét.