Zordok, a székely szamuráj

"Murányi Sándor Olivér prózaírót eddig inkább Erdélyben ismerték, az utóbbi időben magyarországi publikációi révén felhívta magára a figyelmet. Többnyire "Zordok, a székely szamuráj" című regényének részleteivel. A merész hangvételű, az obszcenitásig menő, humorral átszőtt leírásokban bővelkedő történet valójában keretes elbeszélés, egy önmagával keveset kezdeni tudó, sokfelé próbálkozó, bizonytalanságait időnként túlzott magabiztossággal kiegyenlíteni akaró fiatalember történetét egy terméketlenségébe belefáradt tanár-olvasó beszéli el. Nők, költők, harcostársak, papok között fordul meg élete, hol így, hol úgy, alakítja és elszenvedi, elfogadja és rögtön vitatja. Ő az a "korunk hőse", aki számára már nincsen bizonyosság, legfeljebb vágy a bizonyosságra; nincs nyugalmi pont, legföljebb nosztalgia a nagyapák küzdelmes, mégis értelmesnek hitt sorsa iránt. Harcosnak hiszi, tudja magát, de a legnagyobb harcokat önmagával kell megvívnia, és ebben a harcban nincs győztes, nincs vesztes, csak önmaga van." (Dr. Fried István).