A dinka lelke

"Amennyiben a figyelmes olvasó összehasonlítja ezt a könyvemet a "Golfőrültek"-kel, észreveheti, hogy a mostani kötetet úgy járják át a mély érzések, mint a koszos cipők szaga az öltözőt. Meglehet, arra a következtetésre jut majd, hogy oly sok angol íróhoz hasonlóan én is a nagy oroszok hatása alá kerültem. Erről szó sincs. Tagadhatatlan, hogy stílusom sokat köszönhet Dosztojevszkíjnek. De az olyan történeteim, mint a "Rollo Podmarsh eszmélése" és a "Ha Vosper úgy akarja" szívmelengető mélysége annak a ténynek tudható be, hogy az utóbii időben igen sokat játszottam Southamtonban és az USA-ban, a Long Islanden lévő Nemzeti Pályákon. Ezeket a pályákat egy száműzött skót építette, aki arra a rémes ötletre ragadtatta magát, hogy egyetlen pályán egyesíti Nagy Britannia legnehezebb lyukait. Mindez megvisel egy olyan embert, aki Sandwich-ben átkelt a Szaharán, Prestwickben megmászta az Alpokat, és St Andrews-ban az Állomásfőnök Kertje lyukhoz érve azt hitte, karnyújtásnyira áll az Édentől. Ha két egymást követő nap a száznyolc ütéssel adod be az eredménylapodat, megtudsz egy s mást az életről." (P.G. Wodehouse).