A siksze

"Egy siksze hátsójára írni különleges feladat. Különleges a könyv is: a kibucok világába kalauzolja olvasóit, a kibucnyikokat ellátó konyhán és a fucking factoryban dolgozó önkéntesek mindennapjainak egyetlen momentuma sem marad rejtve előttünk. A kemény munka ellenére egyetlen nagy folyamatos buli, nyáritábor életérzés hatja át a történetet, a főszereplő vívódásaival fűszerezve: veterán táborozóként, merre tovább? A Tavaszdombon, a tel-avivi balaganban találja-e meg, amit egész életében keresett egy someres zsidó lánnyal, vagy Jeruzsálem óvárosában, a címadó siksze karjában? Oldódik-e az örökös kívülállás, útkeresés a zsidó, félzsidó identitás, elköteleződés, cionizmus sarokpontjai között?" (Steiner Kristóf) "Ádámot olvasni olyan, mint ismerni őt: őszinte, (ön)ironikus, kíváncsi, bátor és lehengerlő. A polgárpukkasztás vágyának leghalványabb árnyalata nélkül ír le olyan helyzeteket, amelyek a zsidókat, az arabokat, a keresztényeket, mi több, általában véve a nőket egyaránt heves vitára ösztönzik (és egyeseket kihoznak a sodrukból). Ám hamar kiderül: a szerző a maga módján sokkal jobban tiszteli a vallást, származást vagy épp magát a női nemet, mint sok "tisztes", ortodox módon gondolkodó férfi. Ádám megtalálta a hangját: az Ősz Jeruzsálemben és A l@tor után a két világ legjavát hozza össze egy könyvbe, amelyet lapozgatva bejárjuk Izrael minden egyes szegletét. Spirituális felismerések, kósza emlékek, anekdotákba bújtatott történelmi események ágyaznak meg a vad szeretetkeresésnek. Olyan hősök - egyébként baromi szórakoztató - lelki küzdelmeinek, akiknek édes gyengeségeivel és könnyes feloldozásaival mindannyian azonosulni tudunk. Még az is, aki sosem járt Ádámmal Izraelben." (Rubin Eszter).